Sötét van, a szobába csak a Hold és az utcai lámpák adnak egy kevés fényt, hogy lássam mit is pakolok a táskámba. Csupán egy rövid ujjú felsőt, egy rövidnadrágot, kevés rágcsálni valót és a telefontöltőmet raktam be, arra az esetre, ha valaki befogadna.Igen, éppen elszököm otthonról... Elegem van az alkoholista apámból, aki mindig ver engem, mióta anyám meghalt. Testvérem soha nem is volt, ami nagy szerencse, mert neki nem kell azt átélnie, mint nekem. Apám pénztárcájából az éjjel kiloptam - igen, loptam - negyvenezer forintot, majd mikor végeztem a pakolással, az ajtómhoz mentem. Még egyszer végig néztem a szobámon, amelyben csupán egy kis ágy volt egy szekrénnyel. Kinyitottam az ajtómat, és kiléptem a folyosóra. Apám szobája mellett elhaladva halottam hangos horkolását, majd lerohantam a lépcsőn, és a bejárati ajtóig meg sem álltam. Kiléptem az ajtón, majd siettem a buszmegállóba, ugyanis nemsokára indul egy busz Budapestre, onnan pedig vonattal megyek Berlinbe. Igen, ott fogok "lakni", minél messzebb apámtól.
A buszom már bent állt, én pedig rohanni kezdtem, épp hogy csak elértem. Felszálltam, és leültem leghátulra. A jármű ülései kényelmesek voltak, így könnyen elaludtam. Két óra múlva keltem fel, ami szerencse, mert már Budapesten voltunk. A sötétben elindultam a Keletihez, vártam pár percet, majd felszálltam a vonatomra. Most van 23:50, ami azt jelenti, hogy holnap dél felé érek Berlinbe. Remek, akkor apám még aludni fog, ahogy ismerem. Utána elmegy inni, majd részegen bemegy dolgozni, hazamegy, de nem talál otthon, így nem fog tudni megverni. Egy baj van, nem tudok németül. Angol szakra jártam suliba két évig, így felső fokon beszéltem azt. Reméljük lesz olyan ember, aki beszéli azt a nyelvet, de legfőképp remélem azt, hogy valaki befog fogadni, ugyanis már csak huszonkettőezer forintom maradt. De ezzel ráérek, majd akkor foglalkozni. Most aludni fogok, hisz ki tudja, mikor tehetem ezt meg újra ilyen kényelemben.
***
-Hölgyem! Hölgyem! - szólongatott valaki. Nehezen kinyitottam a szemem, a kalauzt láttam meg. Megmutattam a jegyem, majd elment. A Nap már felkelt, elővettem a telefonom 10:41 perc. A vonat kabinjában én voltam egyedül. Lehetséges, hogy megijedtek tőlem, és inkább másik kabinba mentek? Ha a fekete kivasalt, feltupírozott hajam, amely már kezdett göndörödni nem is volt taszító, de az elfolyt fekete sminkem, és a fekete, szakadt rövid farmernadrágom, és a fehér "I <3 ROCK" feliratú felsőm a bakancsommal biztosan riasztó lehet. Mind ez egy 16 éves lányon... A gondolatmenetemből a gyomrom korgása zavart meg, így elővettem a tegnap este bepakolt rágcsálni valót, ami egy csomag chipset, két szendvicset, és egy csokit takart. Majd ezeket meg is ettem. Mikor végeztem 11:38 volt, de már Berlinben voltunk a végállomáson.
Jaa, nem mutatkoztam be... Fehér Alexandra vagyok, de csak Alex vagy Lexa. 16 éves vagyok, 10 évig tanultam angolt, így most folyékonyan beszélem azt. Ennyi elég is rólam, majd a többit megtudjátok a történetből.
Nagyjából rendbe szedtem a sminkem, és leszálltam a vonatról, majd elindultam egy irányba, amerre a legtöbb tinilány ment. Egy ideig mentem velük, majd egy plázánál megálltam, és bementem. Találtam egy kajáldát, így már ettem és ittam is. Beugrottam egy boltba, és vettem vizet, majd sétáltam tovább.
U.I.: hagyjatok nyomot magatok után légyszi! köszi :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése