4. rész

Sziasztooook! :DD Meghoztam az új részt, DE mielőtt az jönne, előtte meg szeretném köszönni azt az egy komit, aminek nagyon örültem, és a pipákat is *-* Remélem most sem felejtetek el nyomot hagyni magatok után. :D Jó olvasást a részhez! :) (U.I.: PIPÁKAT, KOMIKA, FELIRATKOZÓKAT mééég mindig várok! :D)

Fejem a hang irányába fordítottam, mintha látnék valamit is, majd megszólaltam.
-Csak...kijöttem sétálni. Igazad van, már otthon kellene lennem - suttogtam lehajtott fejjel. Hallottam egy-két léptet a kövekkel leszórt úton, majd a pad, melyen ültem megmozdult, ezzel jelezve, hogy újabb súly nehezedett rá.
-Nem ilyenkor kellene sétálnod. Már késő van - suttogta ő is, mintha csak félnénk, hogy valaki meghallhat minket.
-Igen, valóban.
-Liam vagyok - osztotta meg velem a nevét, mely igen ismerős volt számomra, de nem tudtam hova kötni. Bárcsak láttam volna az arcát, de megfosztottak látásomtól, sajnos.
-Alexandra - még mindig nem fordultam felé, nem volt értelme, de ez feltűnt neki.
-Miért nem nézel rám? Talán ilyen ijesztő lennék? - viccelte el a dolgot. Ó, ha tudnád, hogy nem látlak. Fejem felé fordítottam, és próbáltam arra koncentrálni, hogy ne nézzek el mellette.
  Tudod, kedves olvasóm, szerintem elég ciki lenne, ha egy srác azt kéri, hogy nézzek rá, én pedig mondjuk a mellette lévő villanyoszlopra nézek, és megszólalok: ,,Hmm, milyen szexi vagy".... Na az ciki lenne. De most vissza a jelenbe.
  -Így jobb? - kérdeztem rá.
-Szépek a szemeid. Természetes kék? - Ahh... ennél hülyébb kérdést feltenni. Elmosolyodtam.
-Igen, természetes - a vegyszer csinálta, amit a szemembe öntöttek egy éve...fejeztem be magamba. - De lassan ideje mennem. Apám mérges lesz rám - hazudtam neki.
-Hazakísérlek - ajánlotta fel.
-Nem kell - tiltakoztam hevesen.
-Akkor megadod a telefonszámod? - nincs telefonom, de amúgy is minek az neked? Kérdeztem magamban. Ki kell találnom valamit.
-Bocsi, de nem.
-És, talán...holnap találkozhatnánk valahol? - kérdezte félénken.
-Én itt leszek - mosolyogtam rá, majd felálltam a padról. - Jó éjt! - köszöntem el, s elindultam...valamerre.
 

***

Az éjszakát egy buszmegállóban töltöttem egy padon. Nem a legkényelmesebb "ágy", de ez van, ezt kell szeretni.

  A tegnap összekoldult pénzből vettem magamnak két kiflit, és pár szelet szalámit. A boltos nagyon kedves velem, mikor betévedek, de nincs pénzem, akkor is ad valami kis ételt. Ő annyit tud rólam, hogy elszöktem, és megvakítottak. Ő próbál vigyázni rám, de nem engedem neki. Meg van a saját gondja, nem kellek neki még én is.

  Mikor kisétáltam a boltból, éreztem a Nap melegítő sugarait a testemen, amelyet úgy szerettem. Sajnos nem sokára beköszönt az ősz, a nappalok esősebbek lesznek, az éjszakák pedig hidegebbek, nekem pedig kell egy állandó "lakhelyet" keresnem. 

  Lassan sétáltam az úton, majd leültem egy buszmegállóba, ahol a hangok alapján sokan voltak. Eszegetni kezdtem az aznapi ételem, miközben azon gondolkodtam, hogy tegnap este Liam, hogy nem vette észre a szakadt ruhám, a lenőtt hajam, amelyet már régen nem fésültem, a csomók milliói "költöztek" bele, melyet lehetetlen nem észrevenni. Az pedig lehetetlen, hogy mégis meglátta, de nem érdekelte. Mindenkit taszít a külsőm. Szerintem csak megsajnált. Igen, biztosan ez történt, így nem is megyek el ma este a parkba. Nincs értelme.